Időutazásra fel!

A Jöttünk, láttunk, visszamennénk megvan? Hát amikor Marty McFly kiszáll a Deloreanből és 1955-ben találja magát? És a jenki, aki 13 századot utazott vissza? Na, nem másodpercet, évet. A Martin Lawrence-féle Gagyi lovag? Az Időutazó felesége? Pillangóhatás? A 12 majom Bruce Willis-szel meg a szívtipró Brad Pitt-tel? No és az Időbűnök?

Gondolt már arra, hogy visszamenjen az időben? Öt, tíz, száz vagy akár még több évet? Nekünk gyakran eszünkbe jut. Sőt, számtalanszor meg is tettük már! (Gyorsan megnyugtatva a kvantummechanika híveit, csak képzeletben. Fluxuskondenzátorra ezúttal nem lesz szükség.)

Egy régi képeslapot vagy fotót nézegetve könnyen gondolkodóba esik az ember, milyen lenne végigsétálni ott, akkor, azon az utcán, bekukkantani a boltba, vásárolni ezt-azt, szóba elegyedni emberekkel a sarki kocsmában, megtudni hogyan éltek, mi foglalkoztatja őket...

Ám ha időutazásra készülünk (még ha csak gondolatban is), két dolgot nem árt tisztázni rögtön a legelején, mely időbe és hová szeretnénk eljutni.

La Belle Epoque

Mivel a képeslapkiadás aranykora a 20. század első évtizedére esett, így akkorra, a boldog békeidőkbe látogatnánk el, egészen pontosan 1908. július 11-én reggel 7 órára. Ez egy szombati nap volt, biztosan piaci kavalkád fogadná az egyszeri időturistát.

Az úti cél mi más is lehetne, mint Karcag. Mivel egyes időutazós filmek arra figyelmeztetnek bennünket, hogy pontosan ugyanazon a helyen fogunk landolni, ahonnan indulunk, ezért aztán jól meg kell választani a helyszínt, nehogy az időugrást követően egy pincében találjuk magunkat. Vagy egy fa tetején. Ahol biztosan nem állt épület jó száz évvel ezelőtt (sem), az a Kossuth tér középső része, mondjuk az Angyalos kút mellett. De ne túl közel hozzá, mert egy lovas vízszállító kordély is okozhat meglepetést. Amúgy lenne látnivaló bőven, még áll a régi városháza (egykori Nagykun Kerületi Székház) vagy a takarékpénztár (Varró-féle ház), már felépült az Otthon szálló (ipartestületi székház), de még nincs meg pl. a Városi Takarékpénztár (Idősek otthona)…

Jó tanácsok időutazóknak

Nehezen teljesíthető, de nem lehetetlen feladat korabeli (vagy inkább annak látszó) öltözéket találni. Tételezzük fel, hogy ha valahogy sikerülne is beleolvadnunk a tömegbe, a szájunkat csak jól megfontoltan emeljük szólásra. A manapság oly divatos kifejezések (pl. „beájulsz”), köszönések (pl. „csőváz”), étel- (pl. sajtos McRoyal) és italnevek (pl. „zéró kóla”) használata kerülendő. Túlzottan kíváncsiskodók se legyünk. A kunok már akkoriban is konok népség voltak, nem lenne könnyű a bizalmukba férkőzni, inkább igyekezzük meghúzni magunkat, maradjunk minél észrevétlenebbek.

Mobiltelefont vagy GPS-t teljességgel felesleges lenne magunkkal cipelni, akkoriban a lefedettség még meglehetős gyerekcipőben járt. De a fényképezőgépet semmiképp se hagyjuk itthon, pláne ha videót is tudunk vele készíteni. De nagyon ne mutogassuk! Kis digitális eszközünk köszönő viszonyban sincs az akkor használt fotómasinákkal.

Vétek lenne szuvenír nélkül térni vissza! Ha vásárolni, és persze fizetni is szeretnénk a századelő boltjaiban, hiába viselnénk a fejünkön vagy a fogunkon koronát, a zsebünkben kellene hogy legyen, a dualizmusra való tekintettel az osztrák-magyar féléből. Mennyire lenne szükség? Ha nem akarunk feltűnést kelteni, túl sokra semmiképpen sem. De annyi azért legyen nálunk, hogy tudjunk vásárolni egy-egy sorozatot a legfrissebb képeslapokból, könyvekből, újságokból. Bár, ha jobban belegondolunk, inkább váltópénzt vigyünk, hiszen a század elején 5-8 fillérbe került a bélyeg, 6-10-24-be a képes levelezőlap.

A jövőbe sajnos nem láthatunk, de a múlt egy darabja képeslapok és fotók segítségével feltárulhat előttünk. Időutazásra hívjuk hát látogatóinkat. Engedje, hogy a karcagi képeslapok és fotók szenvedélyes gyűjtői kézen fogják és elvezessék egy különös, régmúlt világba! Indulhatunk?

- HGy -