Karcag

Ugyanennek a lapnak a barnás kiadásánál épp eleget magasztaltuk Özv. Horváthné képeslapkiadói munkásságát, most viszont fokoznunk kellene a korábbiakat. A képek (eddig) rejtett szépségeit a szürke szín jobban megmutatja, a halványabbra hangolás pedig a részletekbe is bepillantást enged. És még meg sem fordítottuk a lapot, pedig higgyék el, érdemes!

Pista Györgyike úrnőnek küldött sorait olvashatjuk, nem kis meglepetésünkre hamar kiderül, hogy Györgyikét "Gyurikám" -nak szólítja. Mikor azt hinnénk, hogy a lap az általános szófordulatokon (a mellékelt ábra mutatja, nem feledkezem el a szenvedőkről, pár nap gyorsan elszalad, szabadság, szolgálat, stb.) kívül nem tartogat meglepetést, Pista zárómondata, mint egy borotvaéles kardpenge, váratlanul hasítja ketté az idillt: "Jelenleg Karcagon vagyok, erős hasmenés gyötör."