Kincs, ami nincs

Bizsergető érzés keríti hatalmába a gyűjtőt, ha ritka darabra bukkan. Mint ahogy e sorok írójával is megesett, mikor 2017 nyarán egy online aukciós oldalra felkerült ez a képeslap:

Kár szépíteni, ilyenkor leginkább a vérszagot megérző vadászkopóra hasonlít az ember. Lépni kell, de azonnal! Vásárolni, termékértesítőt beállítani, licitálni, gyakran ránézni, sürgetni az időt, vágni a centit… Nem szabad elszalasztani, mert kevés ahhoz hasonló veszteség létezik, mikor az orrunk elől viszik el a kinézett zsákmányt. De azért durvább is van, tessék csak tovább olvasni!

A lapot egy német kereskedő árulta, megbízhatóságát a piactéren több mint nyolcezer eredményes és pozitívra értékelt adásvétele támasztotta alá. Végül sikerült 4,6 euróért megvásárolni a fotó alapján eléggé megviseltnek látszó képeslapot. A darab Sződi Sándor 1900-as évekbeli korai sorozatába tartozik, a polgári leányiskolát ilyen felvételen nem láttuk még sem azelőtt, sem azóta.

Németországból a levél egy hét alatt itt van, ez is időben megérkezett. Már a küldemény megfogásakor lehetett érezni, valami nagyon nem stimmel, s ez a kinyitását követően teljességgel be is igazolódott, a borítékban nem volt semmi! Jobban szemügyre véve látszott, hogy a ragasztásnál már felnyitották, majd visszasimították.

Mint akit Piedone jól gyomorszájon vágott, úgy áll ilyenkor az ember, és hiába cikáznak fejében a gondolatok, hirtelen mégsem tudja, mit tegyen. Persze üzenetet ír az feladónak, de már előre tudja a választ, ő bizony betette a borítékba, és legbelül érzi is, ez a lap valahol útközben tűnt el. Jelzi a kézbesítőnek, hogy üresen jött meg a boríték, ő széttárja a karját, tegyünk bejelentést. Erre eszébe jut pár keserű emlék, mikor az Olaszországból küldött komplett levél lett oda, vagy mikor belföldi ajánlott levél eltűnését követően nyomozni kezdett hivatal, majd kb. 3 hónap múlva meg is jött a vizsgálat eredménye: „a küldemény elveszett”.

Csalódottság, düh, harag. Kétségbeesett poszt a hasonló hobbival bírók Facebook csoportjában, mit ne mondjak, lesújtó reagálásokkal. Másokkal is történt hasonló eset, a többség sejteni is véli, melyik küldemény-feldolgozóban tevékenykedhet a tolvaj. Hiába van bekamerázva, mindig lesznek olyanok, akik egy vastagabb fogású borítékról azt hiszik, hogy abban külföldről hazaküldött pénz lapul, és mikor kiderül, hogy csak valami „régi vacak”, már repül is a kukába. Lehetne persze elsőbbségivel meg ajánlva is küldeni, vastag celluxszal bebiztosítani, de ezek a fosztogató számára akár még vonzóbbá is tehetik a küldeményt.

Ennyi a történet. Nincs boldog vég, a lap nem lett meg. Egy olyan kincs volt a miénk, amit egy pillanatra sem tarthattunk a kezünkben. (2018)

- HGy -

FRISSÍTÉS! (2024)

Nagyon nehéz, egyre nehezebb a gyűjteményt gyarapító képeslapra bukkanni. Mégis töretlen lelkesedéssel járjuk a bolhapiacokat, régiségvásárokat, börzéket, gyűjtői találkozókat. Mint legutóbb 2024. március 3-án Nyíregyházán, az Éremgyűjtők Egyesületének nemzetközi börzéjén, ahová társ gyűjtési körök (telefonkártya, régi pénz, jelvények, képeslapok) is bebocsátást szoktak kapni. Megérkezés, körbenézés (jó sokan vannak), stratégia kialakítása (balról jobbra, kígyóvonalban az asztalok között, egyszerre csak egy oldalt figyelve). Az első képeslapárus a precíz fajtából származik, nem ömlesztve, hanem megyénként csoportosítva mutatja meg a portékáját. Elkezdődik hát a Szolnok megyei (nem igazán vastag) album átnézése. Talán kettőt kellett lapozni, mikor ez a lap ötlik szembe:

Azonnal jelentkező gyomortáji remegés, szájszárazság, hátközépen egy pillanat alatt átnedvesedő ing... Körbepillantás, nincs valahol kandikamera? Nincs. Ilyenkor lehetne lazán továbblapozva úgy tenni, mintha semmi érdekeset nem látott volna az ember, aztán később vissza, hogy na jó, vásárfiának megteszi, "mennyit enged a feléből?". De ezúttal nincs színjáték, csak a túlcsorduló érzelmek által vezetett mozdulatsor: albumból ki, pénztárca elő, pénz oda, képeslap belső zsebbe be. Boldogság van és eufória, elégedettség és sokáig letörölhetetlen vigyor. Azóta hiszünk a csodákban...

A történtek azonnali elmesélése a szintén jelen lévő karcagi gyűjtőtársnak, aki meglepő módon nem lepődött meg, szavait nem lehet feledni: "Mindig azt mondom, hogy visszajön az, ami egyszer elveszett, amiről lemaradtál, amit eladtál, de később megbántad. Lehet, hogy éveket kell várni, de előbb-utóbb beteljesül az álom. A sors elrendezi a dolgokat."

- HGy -